A babák

Tercsi néninek nagyon sok játék babája volt. Érdekesség volt számomra, hogy igazi, kézzel varrott, horgolt és kötött ruhái voltak a babáknak. Nem babaruhák, hanem csecsemő és kislány ruhák. A néni saját kezűleg készítette őket. Évszaknak megfelelően öltöztetve, mindig tisztába. Gyakran láttam kiteregetve az udvarra a száradó babaruhákat. Nagy becsben voltak tartva, nevük is volt mindegyiknek. Hozzá nyúlni egyikhez sem lehetett, de tiszteletben is tartotta minden családtag.
Amikor terhes lettem és elmondtuk neki az örömünket, ragyogott a boldogságtól, és azt mondta, hogy lesz egy gyönyörű kislányod. De ezt ő már nem élhette meg.
Miután meghalt, találtunk az iratai között egy elsárgult fotót, amiről azt hittük, hogy az egyik kaucsuk babát fotózták le. Anyósom mesélte el a történetet.
A fényképen Tercsi néni kislánya látható pólyában, aki két hónapos korban ismeretlen ok miatt meghalt. A háború alatt, míg a férje katonaként szolgált, született a kicsi. Esküvőjük utáni napon már vissza is ment a harctérre, és csak két év után sikerült hazajönnie. Egész életükben a férfi által sosem látott gyermeküket siratták. Egymást dédelgették és szerették a kislány helyett is.
Ezért voltak igazi csecsemő és kislány ruhák Tercsi néni baba gyűjteményén.
Miután a gyermekem megszületett, ugyan olyan volt, mint a fotón a pólyás baba. Mintha az ikertestvére lenne.

2008. október 14.