A karikagyürű

A lány és a fiú is vidéki, egyszerű családból származott. Nem szenvedtek hiányt semmiből, de nagyon szerényen éltek. Családjuk, amit lehetett megadott nekik, de azért semmi luxusra nem tellett. Éppen annyi volt mindenből, ami feltétlenül kellett.
A lány a családjával együtt minden évben a Balatonnál nyaralt a vállalati üdülőben, önellátással. Ócska fabódékban volt a szállás, kész katasztrófa volt, ha rosszra fordult az idő. Ha esett, beáztak, egyébként meg a pókok és egerek futkostak a fadeszkákon. Rendes tető sem volt felettük, nejlonzacskókat akasztgattak a mennyezetre, edényeket tettek a beázások alá.

Néhány év után lebontottak minden bódét, és csodás hat szobás, étkezős és felszerelt konyhával rendelkező faházat építettek helyettük. Az udvart parkosították, és a szomszéd családot bízták meg, hogy gondozza a területet. Két hét gondtalanul, ez volt egész évben, amire spóroltak.
Egyik évben itt ismerkedtek meg. Egy iskolába jártak, mégsem találkoztak össze, legalábbis nem emlékezett egyikük sem rá. Kicsit félszegen közeledtek egymáshoz, mindkettőnek volt otthon barátja, barátnője, aki várta. Akkoriban nem volt szokás egy tizenhét éves lánynak a fiújával nyaralni, csak a szülők jöhettek szóba. No, meg nem is tekintette igazából a fiújának, inkább csak eljártak szórakozni együtt és a haverokkal.
A fiú sem a barátnőjével jött, hanem a nagybátyjával. A strandon beszélgettek, de egy simogatáson kívül nem történt semmi közöttük. Mégis mágnesként vonzódtak egymáshoz. Nagyot néztek mindketten, amikor kiderült, hogy nemcsak egy faluban laknak, hanem még ugyanabba az iskolába is jártak. Emlékezett is a lány, egy szőke alacsony fiúra, aki a vasútállomás kijáratánál várta az egyik osztálytársnőjét. Jót kuncogott rajta, mert a nadrágját kinőtte, rövidebb volt a kelleténél. Hát ez volt az a kis srác. Most meg micsoda gyönyörű férfi lett belőle! Olyan szeme van, hogy el lehet olvadni tőle. A modora pedig... Olyan figyelmes és előzékeny, mint egy igazi úriember. És a szája.... szexis. Egyszerűen meg kellene csókolni. Ilyet még soha senki iránt nem érzett. Rosszul volt az izgalomtól a közelében.
A vonaton még együtt utaztak a falujukig, de megérkezés után sokáig nem találkoztak.
Szeptemberben még szép idő volt, mondhatni dögmeleg. Esküvő volt a katolikus templomban. A lány kettesben sétált a barátnőjével, meg akarták nézni a menyasszonyt. A kereszteződésnél megállt előttük egy Zsiguli és kiszólt belőle valami megjegyzést egy fiú. A lányok ki akarták kerülni, de kiszállt belőle a balatoni srác a gyönyörű zöld szemével. Láthatóan nagyon megörült a találkozásnak. A bátyja esküvője volt. Nagyon kereste az új ismerősét, a házuk közelében kujtorgott esténként, de nem találkoztak. Ezután már könnyen ment minden. Sokáig beszélgettek, és tervbe vették a következő találkozást. Együtt utaztak a vonaton, reggel munkába, este is megvárták egymást. Szépen kialakult közöttük egy nagyon komoly barátság. Megtárgyalták a problémáikat. A lányt a fiúja elhagyta, de nem okozott fájdalmat, hiszen „csak” haver volt. Csak a szülők tápláltak reményeket hozzá, ő nem.
A fiúnak viszont komoly gondja akadt a barátnőjével. Egyik reggel kétségbe esve mondta el, hogy terhes. Nem tudja, hogy mit tegyen. Elvenni nem akarja, hiszen nem szerelmes belé. Úgy érzi, hogy becsapja. Azt tanácsolta a lány, hogy személyesen vigye nőgyógyászhoz. Akkor majd kiderül, hogy igazat mond-e. Ha igen, kénytelen lesz elvenni a gyermek miatt.
Este imádkozott érte, nehogy terhes legyen újdonsült barátja nője. Érezte, hogy becsapják őt.
Három nap is eltelt, mire újra találkoztak. A fiú vigyorogva szaladt a vonatra az utolsó percben. Majd összeroppantotta a lányt, úgy ölelte magához. Abban a pillanatban megszűnt közöttük a „vélt” barátság. Mindent elsöprő szerelem lett belőle. Bármit megtettek egymásért, és a találkozásaikért. Még a szülőkkel is szembeszálltak. Következő év Húsvét vasárnapján megtartották egy kis étteremben az eljegyzést, szűk családi körben. Most már nem volt akadály. Egy évre rá tervezték az esküvőt, májusra.
Új nyár jött, már jegyességben. Örömmel utaztak a Balaton partján lévő kis faluba. Boldogságuk határtalan volt, hancúrozhattak kedvükre. A rokonok, csak somolyogtak, és örültek a boldogságuknak.
Sokat játszottak a vízben is, aminek nem lett jó vége. Addig csintalankodtak, míg a fiú ujjáról lecsúszott a karikagyűrűje, és azon nyomban elmerült. Még látták, ahogy leszáll a víz aljára, még ott csillogott a lába előtt, de mire lenyúlt érte, már nem találta. Kétségbe esve kutatta, de nem lett meg. Szomorú vége lett a játszadozásnak. Elmerengett a lány, mert a mondás azt tartja, hogy ha elveszik a karikagyűrű, akkor elvész a boldogság is. Azzal vigasztalta a lányt az anyja, hogy nem volt még megszentelve. A fiú anyjának el sem mondták.
Nyaralás után a fiú kölcsönt kapott a nagybátyjától, és az ékszerboltban vásároltak egy ugyan olyan karikagyűrűt, mint ami elveszett. Csodálkozott is az eladó, hogy páratlan gyűrűt vesznek. Vajon mit gondolhatott? Biztosan ismerte ő is a babonát.

2009. május 7.
Isaszeg