Álmatlanul

Henyél az ágy és hánykolódik a test,

meghall a fülem minden apró kis neszt.

Nem elég sötét az éjszaka árnya,

távolra suhant az álmomnak szárnya.

Forró levegő, a paplanom katlan,

agyam sem pihen, a gondolat kattan.

Fordul az óra, még mindig nem alszom.

Lassul az idő, a hajnallal harcol.

Majd egy fénysugár vetődik ágyamra,

ráült az álom mind a két vállamra.

Csendülő órát oly távol hallani!

Jó lenne kicsit még ágyban maradni!

2017. július 30.

Isaszeg