Argó

 Emlékezés kutyámra

Már nem tudom, mit láttam benned,

de az érzés olyan erős volt.

És pontosan ott kellett lenned,

mint kutyának a velős-csont.

Csak néztél rám boci-szemekkel.

Nem tudtam ellenállni neked.

Kiválasztottál, én kellettem!

Leültél elém és megvártad,

amíg befogadott a szívem,

azután megadón nyugtáztad,

nem csak inni lehet a vízben.

A kölyökből felnőtté váltál,

elég volt az udvaron látni.

Nem is kellett más őr a háznál,

ha TE elkezdtél körbejárni.

Tudtam nem tart örökké semmi,

el is jött az óra egy napon.

Neked is el kellett menni,

szívemben  helyedet meghagyom.

Már tudom mit láttam benned,

jó barátom, kutyám, Argó!

Azt az ártatlan boci-szemed

 s a halálig tartó hűségedet.

2022. február 5.

Isaszeg