A tavasz festőművésze

Ködöt lehel még a hajnal,
dombokra ül ólomsúllyal,
viaskodik még a Nappal.

Erőlködik, meg-megfeszül,
vastag ködnek ellenszegül,
előbújik hegyek mögül.

Aranyhaját míg kibontja,
ködfátyolát felszakítja,
harmatkönnyét felszárítja.

Vidámságot szór a földre,
szürke tájat festi körbe:
hol színesre, hol meg zöldre.

Újrakezdi minden reggel,
fényes, aranyszín ecsettel,
rigófüttyös kísérettel.

2010. február 25.
Isaszeg