A varázslat

Hűvös volt a lakásban, és a kislány nem tudott elaludni. Az édesanyja betakargatta jó meleg takarókkal és leült az ágya szélére. Minden este, ha tehette, beszélgettek egy kicsit még. Fontos beszélgetések voltak ezek mindkettőjük számára. Az anyának sokat jelentett a gyermeki szó, mert meseíró volt. A kislány pedig szívesen hallgatta az édesanyja meseszerű magyarázatait a világ dolgairól. Most is így volt, az őszről és a télről beszélgettek.
A tél olyan, mint egy varázslat, Csipkerózsika álma a természetnek.
Álomcsókot hoz a szél ilyenkor november elején. A fákról lehullanak a dércsípte, színes levelek, az őszirózsák is elhervadnak, elszórják magvaikat. Tavaszra készülnek ezzel is. Sűrű eső mossa le a nyár porát, és a szél kisöpri a meleget. Egyre hűvösebbek a reggelek, és a fák ágai már csupaszon meredeznek.
Ezután megtörténik a csoda, a varázslat! Olyan szürke és lehangoló a természet, hogy azon igazán változtatni kell! A csupasz fákat fel kell öltöztetni!
A varázsló ködből szőtt nekik fátylat, és zúzmarából hófehér báli ruhákat. Koszorút font jégvirágból, és ékszereket jégcsapokból adott rájuk. Reggel, amikor felkelt a Nap, és megvilágította a sugaraival a növényeket, majd leesett az égről a gyönyörűségtől. Olyan csodás látvány tárult elé, mint egy varázslat. Hófehér ruhában tündököltek a fák, a bokrok, de még a legkisebb fűszálak is! A jégvirág koszorúk és a jégcsap ékszerek gyémánt fénnyel ragyogtak!
Mire idáig ért a mese, a kislány mélyen aludt, és csodálatosat álmodott. Hatalmas bálteremben találta magát. Halk zene szólt, gyönyörű nők a párjuk karján táncoltak. Ruhájuk meseszép, az ékszereik gyémántokkal kirakva, és szikráztak a kristálycsillárok fényében.
Odalépett az elámult kislányhoz egy nagyon ismerős férfi, és mosolyogva táncra kérte. A kislány, mielőtt a karját nyújtotta volna, végignézett magán, mert azt gondolta, hogy az ő hálóinge nem ide való. De nem is hálóing volt rajta, hanem hófehér, feszes báli ruha! A férfi a táncparkettre vezette, meghajolt előtte és táncolni kezdtek. Csodás érzés volt!
Azután mélyebb álomba merült, de reggel emlékezett a gyönyörű táncra. Ránézett az éjjeliszekrényen lévő fotóra és elmosolyodott. Ezért volt olyan ismerős a táncosa! Édesapja mosolygott rá az örökkévalóságból.

2008. október 25.
Adács