Az ablaknál

Bővített változat

Csak állok itt, jégvirágok csipkéi mögött
reménykedve, hogy jön még egy új tavasz.
Cammog a tél, és az idő nem siet.
Havas a táj, s hidege lelkembe költözött.

Csak állok itt, és bámulok a fagyos űrbe,
de utolsó szavad a fülembe cseng:
„Nem vagy enyém, míg magadé vagy”
s hideg szívem, az őszinte szó hozza tűzbe.

Csak állok itt, és a régi időkre vágyom,
szerelemre, fényes csillagok alatt.
Csókra váró csóktalan éjszakákon
rohanj kedves, siess csillapítani vágyam!

2011. február 3.
Az idézet Szabó Lőrinc: Semmiért egészen c. verséből