Az árva szülők

Zajlott a második világháború. Magyarországról minden épkézláb férfit és fiút behívtak katonának. A rövid kiképzés után azonnal bevetették a németek oldalán. Ellenünk, aki nem velünk! Azt tartották arról, aki nem állt a hitleri Németország mellé.
Jenőt is behívták, közvetlenül az esküvője előtt. Tercsike, a szerelme majd belehalt a bánatba. Jenő megígérte neki, ha lehet hazajön és elveszi. Kapott eltávozást mielőtt bevetették két napot. A templomban rövid és egyszerű volt a szertartás. A menyasszony gyönyörű volt, de a vőlegény nem viselhetett civil ruhát, egyenruhában esküdött meg. Egy szerelmes nap, és már mennie is kellett vissza. Rádiós lövész volt, két nap múlva már légi csatában vett részt. Állandó életveszélyben, hiszen vadásztak rájuk. Többször is lelőtték őket is, de megúszták. Az utolsó bevetésen kilőtték a pilótáját. Volt már ilyen egyszer, de még leszállt. Most viszont mutatta a pilóta, hogy katapultáljon. Azután meghalt, a stuka lezuhant.
Azonnal körülvették, ahogy földet ért, amerikaiak voltak. Hadifogoly lett. Nem mondhatni, hogy rossz dolga volt, jól éltek a foglyok is. Kaptak megfelelő élelmet, szállást, orvosi ellátást.
Időnként jöttek menekültek, akik elszöktek az orosz fogságból. Volt, aki ott esett össze és halt meg a nélkülözés miatt. Mások elmesélték, hogy rosszabb a pokolnál.
Jenő szerencsés volt. Tanult zenész ember lévén hasznát vették. Egy idő után még keresett is vele. De mit kezdjen otthon az amerikai dollárokkal! Hiába ajánlottak a háború utánra Amerikában jó állást, mindig hazavágyott. Két éve még híreket sem hallott otthonról.
A rádió hírek szerint Németország kapitulált, Hitler öngyilkos lett! Vége a háborúnak! A katonák és a hadifoglyok öröm táncot jártak. Mindenki haza, vagy ahova akart, oda mehetett! Sokan Amerika felé vették az útjukat. Jenő vonatra szállt, és elindult a falujába, Tercsikéjéhez. Vajon él e még? Azt sem tudhatta. Csak amit a rádióból hallott. Német katonák rohanták le a hazáját. Viszontagságos utazás volt, de reményekkel teli. Vonat, lovas kocsi, gyalog, mindent igénybevett, ami csak adódott.
Az ország romokban. És a faluja is romokban, nagyon megviselte a háború. Utak egyáltalán nem voltak, de hazatalált. És megölelhette! Tercsike eldobta a szakajtót az udvaron, úgy szaladt elé!
– Mama! Mama! Jöjjön, itt a Jenő! Mégis él! Én éreztem! Én tudtam, hogy visszajön! –
Záporoztak a könnyek, és összefolytak. Egymáshoz simultak, úgy ölelték egymást, aztán a mamát is.
Kevés férfi maradt, inkább azok a fiúk csak, akik még fiatalok volt katonának a háború kezdetén. Utána meg rejtegették őket, nehogy besorozzák. Az asszonyok magukra maradtak.
Tercsike szemében volt valami, amit Jenő nem ismert. Meg is kérdezte, hogy mi bántja. A felesége egy fényképet vett elő.
– Csak ez a fénykép maradt. – A szakadozott fotón pólyában egy gyönyörű csecsemő volt. Olyan, mint egy kaucsuk baba.
– Lilinek neveztük el. Nem tudjuk, hogy miért halt meg. Orvos nem volt, két hónapot élt. Olyan boldog voltam, amikor kiderült, hogy kisbabánk lesz! Miért vette el az Isten? –
Sírtak mindketten. A háborút túlélték, az életük még csak most kezdődött. A gyermekük nélkül, akiről a halála után készült egyetlen fotó maradt. Jenő az életben sose látta!
Soha többé nem született gyermekük. Talán ezért is szerettek engem és a páromat annyira. Nagyon szép házasságban, hosszú életet élhettek együtt. A falu temetőjében is egymás mellett vannak eltemetve. Nyugodjanak békében.

2008. október 13.