Az Égei-tengernél

Emlék Marmarisról (2018) Törökország

Augusztus végén szellő se rebbent,

akkor láttam csak először tengert.

Szelíden futott a homokos partra,

napfényben fürdőket a vízbe csalta.

Az öblöt a hegyek úgy állták körbe,

mintha egy kőszikla vett volna ölbe,

és a tenger vizével úgy ringatott,

mintha örült volna, hogy pont ott vagyok.

Estére feléled a parti sétány,

ezernyi nyaraló vidáman sétál.

Pálmafáit úgy óvja város,

hogy itt minden fának a törzse számos.

Mindegyik szálloda fényárban úszik,

a nappaltól az éjjel így búcsúzik.

Pajkos szellő a ruhám alá bújik,

szól a müezzin, ez a nap is múlik.

Hangja az utolsó imára hív ma,

ráhull a vízre a Hold ezüst hídja.

2022. január 20.

Isaszeg