Az utolsó bába

Az utolsó bába

Valaki erőteljesen megverte a kis parasztház utca felőli ablakát, és izgatottan szólongatni kezdte az öreg bábát:
- Boris néni! Jöjjön azonnal!-
Késő éjszaka volt már, de az öregasszony hozzá szokott már az efféléhez. Ez volt a sorsa és az élete. Világra segíteni az új jövevényeket. Bár mostanában már kórházban szültek az asszonyok, nem is voltak már bábák, ő volt az utolsó. Az volt a nagyanyja és az anyja is.
Felkapta a ruháit, és már indult is. Végigszaladtak a poros falusi utcán. Közben elmondta a férfi, hogy a feleségének nagy fájdalmai vannak, mégse engedi, hogy mentőt hívjon, nem akar kórházban szülni. Megalázónak tartja, az első gyerekét ott szülte.
A magzatvíz már elfolyt, száraz szülés lesz. Állapította meg a bába.
– Tegyél fel vizet, állandóan forrjon! Lepedőket tégy ide a kezem ügyébe.-
Adta ki az utasítást az apának. Utána kiküldte, csak ha szólítja, akkor jöjjön be. A vajúdás hosszú óráiban a szülő nő egyfolytában káromkodott. Szidta a férjét, a bábát, saját magát, hogy minek ez a gyerek! Ő már nem akart gyereket, ha rajta múlott volna, egy se lenne! Utált mindent és mindenkit. A bába ledöbbent ennyi trágárság hallatán, pedig sok mindent megélt már. Össze sem tudná számolni, hány asszonynak segített a szülésben. Mi mindent mondanak kínjukban a nők. Sírtak, imádkoztak az Istenhez, könyörögtek a bábának, hogy segítsen, de ilyen viselkedést nem tapasztalt. Persze, ha megszületik a csecsemő, már minden rossz elmúlik.
Istenhez kezdett imádkozni, kérte, hogy ne hagyja őket el. De velük volt, mindig. Most viszont nagyon félt, hogy az asszony trágársága miatt megbűnhődnek. A babát nagyon féltette. Ő nem tehet semmiről, a kis ártatlan! Alig várta, hogy végre megszülessen! De hát az időt azt nem lehet sürgetni. Muszáj volt tovább hallgatni az asszony őrjöngését, aki a végén már sikoltozott. Nem tudta, az öregasszony, hogy mit tegyen, pedig elég tapasztalt volt. Megvizsgálta, és rájött, hogy a köldökzsinór visszatartja a magzatot, pedig már jönne. Szorult helyzetét érzékelve, a segítségére sietett. Kiszabadította, és ekkor látta meg, hogy az elkékült csecsemőnek a nyakára van tekeredve kétszer is a köldökzsinór. A nő már minden erejét elveszítette. A csecsemő nem sírt fel. A bába megszabadította köldökzsinórtól, és kitisztította a száját és a légutakat. És végre felsírt a kicsi, a bába boldogságára. Az anya nem engedte magához a babát, ezért az apját behívta és a karjába tette a már rózsaszínű kisfiút.
– Úgy is csak a tiéd lesz! -
Az újdonsült apa nem értette, fizetni akart a bábának a szolgálataiért. Dehogy is fogadott el egy fillért is. Örült neki, hogy a baba jól van, és legalább az apja szeretni fogja.

2008. augusztus 30.