Él még a kígyó, mi csábit esztelen
(jobb a léleknek, ha marad meztelen),
Ádám szól mégis, unalmas az élet,
egész életemben egy asszonnyal éljek?
Jó itt élni, én mégis többre vágyom,
meguntam már rég e társas magányom.
Ez a kapcsolat már olyan erőtlen,
Éva is tehet majd bármit felőlem.
Éva nem hallja, az almát akarja,
őt még az Isten kardja sem zavarja.
Örül a kígyó, csábítja álnokul,
elvakult az asszony, akar konokul.
Mégse lett okosabb az ember mára
kit nem tanított meg a tudás fája,
elferdült értékrend, s észre sem veszi,
szeretet, szerelem mind odaveszik.
Fájdalom és gyász lett a rövid élet!
Ó nézd meg uram, az ember mivé lett!
2017. november 12.
Isaszeg