Azt mondtam „IGEN” és ezután
csak ásó, kapa és nagyharang…
és elkezdődött a nagykaland.
Gyorsan telt a boldogság kútja,
talpunk alatt csorgott az útja,
majd minden akadály félreállt,
de lassan a homály fényre vált
és leért a lábunk a földre,
de egymást láttuk a tükörbe.
Mély ráncaid arcomra égtek,
s lábnyomodba senki sem léphet.
Most kezed a kezemben pihen,
lám a közös életünk milyen!
Helyettünk mit döntött a sorsunk:
nem vagyunk boldogok, csak voltunk.
2017. július 3.
Isaszeg