Duna-parti remete

Hinta és sátor az unokáknak,

 ha néha mégis arra járnak.

 Üresen áll a kerti medence

 várja, valaki vízzel feltöltse.

 Mégis azt mondja: Én jól vagyok…

 a héten senki sem háborgatott.

 Persze mi tudjuk, a múlt héten se,

 még a kutya se nézett feléje.

 Itt a vasárnap és titkon reméli,

 patyolat szobája talán megéri,

 tisztára sepert udvara,

 hátha pont ma jön el a fia.

 Így él egyedül a Duna-parton,

 számára sose volt pardon:

 mindig küzdeni kellett mindenért,

 a létért, szerelemért, gyermekért.

 2012. július 21.

Makád