Élet

Szállni fel magasra,

 vagy futni lélekszakadva,

 vagy ballagni szépen ráérősen,

 mint Hold az égen.

Ám nem jó ülni se tétlen,

mert elfogy az élet a szélben.

Vessek követ magamra

hegytetőről bukdácsolva?

 Vagy koptasson lassan

 szelíd folyóvíz szakadatlan,

 de ne sodorjon parttalan,

idegen, áradó patakban.

 Vigyen a sors lassan,

 nem szállok már, megnyugodtam.

 Nem repül a kérész,

 már vár a túlparton a révész,

 vízre hullanak szárnyaim,

tudom: teljesültek vágyaim.

2012. május

26. Adács