Hazug éjjelek között vergődött a lelkem,
nincs rá bocsánat, pedig megbántam ezerszer,
ám néma nappalokkal büntetett az égbolt,
mindnek szárnya nőtt,mi valamikor szép volt.
Csak állok egymagam, nem zavarnak hangok.
Fojt a csend szava, s nem zúgnak harangok!
A rongyos szívemen feslik a szerelem,
mert győz a szív felett végül az értelem.
2012. február 6.
Budapest