Fickó

Ketten osztoztak egy helyen. Nem volt rossz sora, de az ennivaló az éhenhaláshoz sok volt, a jóllakáshoz nagyon kevés. A kennel hátsó sarkába húzódva aludt, és álmodott. Érezte anyjának a melegét, a szagát, emlékezett az anyatej édes ízére még. Álmában nem volt éhes és nem is fázott. Szeretett aludni. Jobb lett volna sose felébredni, de a gyomra másképp döntött, és jött a fájdalom az éhezéstől. Ettől még reszketett is, pedig az ember, aki hozta a kevés élelmet, rossz takarót is tett alá. Nagyon szánta szegény állatokat, de nem tellett többre, mint hogy etette őket, és az állatorvost is fizette. Mindent megtett, hogy életben maradjanak, és gazdát találjon mindegyiknek. Tehát nem volt könnyű dolga.
A kutyák éktelen ugatásba kezdtek. Ő nem ugatott egyedül, csak kíváncsian figyelt. Idősebb asszony és egy fiatalabb nő jött az állat menhelyre, sétáltak a ketrecek előtt. Valakinek ma szerencséje lesz talán? Amint közelebb jöttek a csendes kiskutyához, a fiatal nő rámutatott, és azt mondta a nagymamájának:
- Mama, neked ő kell! Nézd, milyen csendes, biztosan nincs egy évesnél több. Jó kutya lenne. Lehet még tanítani, de már nem rosszalkodik olyan sokat. Nem is kicsi, hogy a lábad alá szaladjon, de nem is nagy, hogy fellökjön. –
Megnéztek minden kutyát, de ennél a majdnem fehér, közepes termetű kutyusnál döntöttek. Kifizették az oltásokat, amit eddig kapott, és kivezette az ember az autóhoz. Nem volt gond, beszállt a hátsó ülésre magától. Meg is jegyezte a fiatal nő, hogy biztosan hozzá volt szokva az autóhoz.
Hazaértek a nagymama házához. A kutyus elég félénk volt, de kapott finom kutyakonzervet és jóízűen megette. Tele pocakkal másképp látta már a világot. Úgy látszik, hogy mégsem a fiatal nő lesz a gazdája, kutya szag volt rajta. Biztosan van már neki.
Napról napra vidámabb lett, felderítette a terepet. Mégis elszökött! Kétszer is kiszökött az udvarról, úgy kellett megkeresni az utcán. Olyan hálás volt a néninek, hogy állandóan felugrált rá. Így mutatta ki a rajongását. Másnap, a lánya és a férje is eljöttek hozzá, és közösen adtak nevet a kis rosszcsontnak. Fickónak nevezték el. Először megszaglászta őket, de nagyon jó szaguk volt, és megengedte nekik, hogy megsimogassák. A férfinek erélyes hangja volt, megértette kétszeri próbálkozás után, hogy nem szereti, ha felugrik rá. Még játszott is vele, de a rosszalkodást nem tűrte. De csak a hangja volt erélyes, nem bántotta. A néni lánya viszont nem engedte, hogy megrágja a kabátját, pedig többször is megpróbálta. Ezért a reklámszatyornak esett neki, ki is tépte a kenyeret belőle. De az asszony nem bántotta, csak lenyomta a fejét egy kicsit. Mikor legközelebb jöttek, csak egyszer próbált ráugrani. Megdicsérték, hogy milyen értelmes és játszottak vele. Jól érezte magát nagyon. Itt nem volt bezárva sehova, szabadon rohangálhatott, vagy aludhatott a teraszon, a szőnyegen.
Csak egy baj volt. Az idős nagymama felől félelmet érzett. Nem szólt rá mérgesen, ha felugrott rá, az ételt is magasra tartotta, amikor kihozta neki. Ezért azt hitte a kutya, hogy azt szeretné, ha felugrana érte. Ezért még meg is karcolta az arcát. Ha jött valaki, akkor a vendégre is ugrált, a ruhájukat összepiszkította a mancsával. Ezért, ha csengettek, a néni adott néhány falatot a táljába, hogy azzal legyen elfoglalva. De Fickó azt gondolta, hogy jutalomból kapja, ezért rohant a kapuhoz, hogy ráugorjon a jövevényre.
A plédet, amit alváshoz kapott, széttépte és húzta-vonta magával. Tönkre téve a sorba ültetett tujákat és a virágos kertet. Ez egy kutyától nem bűn, elnézték neki. A legnagyobb vétke az volt, hogy a magas kerítésen átmászott a szomszédba, mert játszani szeretett volna a két német juhásszal. A szomszéd a frászt kapta az idegen kutyától. A nagymama beismerte az unokájának, hogy fél tőle, és két hónap alatt sem tudta tisztességre nevelni.
Másik gazdát próbáltak keresni neki, mert arra a menhelyre nem akarták visszavinni. Feltették az internetre, szóltak minden ismerősnek, de nem sikerült találni senkit, aki gondját viselné. Pedig nagyon játékos, gyerekek közé való, és nevelhető. Nekik ez volt a véleményük. A mamának adtak néhány tanácsot, hogyan bánjon vele, de nem tudta megnevelni. Már az elején elrontotta, nem volt tekintélye. Az állatorvos ajánlott egy menhelyet, ahol jobbak a körülmények. Fickó szegény nem fogta fel, hogy miért kerül megint másik helyre.

Néhány nap múlva a nénit súlyos baleset érte. Kórházba került, és utána sokáig ápolásra szorult. Fickóról nem tudott volna gondoskodni, hiszen róla is gondoskodni kellett. Talán a sors akarta így, hogy menhelyre kerüljön újra?

2009. február 3.
Isaszeg