Álomhálót szőtt a Hold.
Csillagos takaróba
bújtak a kicsi tanyák.
Távol harmonika szólt
s betakarták a nappalt
a gondos édesanyák.
Majd csendben lámpákat olt,
s fürdik a tiszta tóba’.
Csak az esti szél kacsáz
és egy madár hangja szólt
halkan, az is csak halkan…
Szunnyad az élővilág.
Csillagok fénylenek ott,
s üzennek, itt az óra,
eljött az égi magány.
Egymagam álmodozok,
társam a régi paplan
és a hűvös holdvilág.
2015. június 7.