Isaszegi körkép

a teljesség igénye nélkül

Ha a dombtetőre baktatok

Petőfi verse jut eszembe,

s kivont kardjával a kőhuszár

felérve ott áll velem szembe.

A huszárnak hátat fordítok,

lábam előtt az egész város:

házak, utak és a templomok.

A Szoborhegyről messze látok.

Balra fent a Kálvária domb,

lábánál számtalan sírhalom.

Messze lát a Szent Márton templom,

mit az évszázadok súlya nyom.

Balra lent a katona pallag.

Látott háborút és sok csatát.

Az úton innen a vén tölgy áll,

itt vívta Baradlay párbaját.

Hol a Rákos-patak csörgedez

a vasúti híd alatt,

és hosszan köszön a gyorsvonat,

amikor felette elhalad.

És mikor lehull a sok levél,

Pécelig ellátni a dombról,

és lábánál az öreg házak

alig látszanak ki a porból.

A hármas útelágazásnál

büszkén áll Szent István temploma.

Száz éves iskolám is közel,

a megszépült idő otthona.

Ha tovább mennénk a főúton,

újra gyermekkorom lép elém,

mert itt kaptunk ingyen fagylaltot,

vén cukrászda integet felém.

Áll még számos régi épület

és sok-sok újonnan emelt ház.

Poros kis falunkból város lett,

és a községházból városház.

A domb mögött, az erdő mélyén

hősök lelke mennybe költözött.

Emlékező Angyalszárny alatt

honvédsírok a tölgyfák között.

Ott, ha Gödöllő felé nézek

a tőzeg-tavak kékje csillan.

A horgászok még pontyot fognak,

ha szerencséjük el nem illan.

Ha a dombtetőre baktatok,

a gyermekkorom jut eszembe.

Itt élek tovább felnőttként is

a jövőnket tovább tervezve.

2023. augusztus 14.

Isaszeg