Elérkezett a december, minden ember készülődött az eljövendő ünnepekre. Az asztalokon lévő adventi koszorúkon meggyújtották az első gyertyát. A házakat sok helyen feldíszítették és ünneplőbe öltöztették az udvarokon a fenyőfákat. Bogi édesanyja is nagytakarításba kezdett, a kicsi leány segítségével. Kicsi, mert még csak négy éves volt. Mikor elkészültek a takarítással, mézeskalácsot sütöttek, mire elérkezik a Karácsony, pont elég puha legyen. Betették a süteményes dobozba a cukormázzal és csokoládéval díszített sütiket és eltették a kamrába. Bevásárló útjukon a kislány látta az udvarokon szépen felöltöztetett fenyőfákat és így szól az édesanyjához:
- Mondd anyuci! Mi is feldíszítjük a fenyőfát az udvaron?
- Igen kicsim, kipakolunk a bevásárlókosárból és kijövünk a fenyőfához.
Időközben haza is értek. Elraktak mindent a helyére és előkereste Bogi édesanyja a karácsonyi égősort. Nagyon szép lett a nagy fenyő az udvarukon, aki arra járt, megcsodálta és megdicsérte. A kislányt viszont valami nagyon foglalkoztatta.
- Anyuci! Az erdőben a sok fenyőfa hogyan lesz feldíszítve?
- Tudod kicsim, azokat nem az emberek díszítik fel, hanem a tél tündére.
- A tél tündére? Az meg hogyan lehet?
- Azt nem igazán lehet szavakkal elmondani, inkább látni kell a szépen díszített fenyőfákat. Holnap délelőtt elmehetünk megnézni őket az erdőbe.
Aznap izgatottabb volt a kislány, mint amikor először ment óvodába. Már nem nagyon mentek az udvarra, mert nagy köd ereszkedett az egész falura. Másnap reggelre dermesztően hideg lett. Szépen kitisztult a levegő, és ahogy kisütött a téli nap, szikrázott az éjszaka esett hó. Ebéd után sétára hívta a családot az apuka. Jól felöltöztek, kesztyűt és meleg sapkát is húztak és elindultak az erdő felé. A hó besüppedt a lábuk alatt, de vidáman szaladgáltak és hógolyózni kezdtek. Csupa hó lett a ruhájuk, de nem bánta senki. Egy-egy szajkó ugrált fáról fára csörögve, és leverték az ágakról a havat. A kislány megkérdezte apukáját:
- Apuci! Te is tudtad, hogy a téltündér díszíti fel az erdőben a fenyőfákat?
- Tényleg? Te ezt honnan tudod?
- Anyuci mesélte nekem, azért jöttünk ide, hogy megnézzük.
Kicsit meneteltek a hóban a fenyőerdő széléig és meglátták a csodát! Az előző napi köd vízcseppjei ráfagytak a fenyőkre, csodás, csillogó díszítésként. Ahogy rájuk sütött a délutáni nap, ragyogtak mind. A kislány mosolyogva fogta meg édesapja kezét és mutatott a fák felé.
- Látod apa! Igaza volt anyucinak! Tényleg itt járt a téltündér! Az erdő is készül a Karácsonyra!
2016. január 3.