Kirekesztve

Mit ér a fényűzés, ha nincs benne lélek,

önmagát emészti az emberi élet!

Elvész egy perc alatt minden, ami fontos,

maga sem tudja már, volt valaha boldog?

Milyen erő húzta, s nem kiáltott: fékezz!

Csak a jó ég tudja, mikor jött a végzet!

Koszos pad az ágya, egy luxussal felér,

szerény vacsorája, szelet barna kenyér.

Feslett nagy kabátját átfújják a szelek,

álmában nem bántják az éjjeli neszek.

Nincsen újrakezdés, nincsen fényes élet,

csak a sötét magány, s önmagától félhet.

Bódult álmaiban gyakran jár még vissza,

hol a rokonság az Ő pezsgőjét issza.

2015. augusztus 5.