Költőként élni

Ha nem szólnak már szavak,
és feszül a csend,
öntsd a lelked papírra,
már csordultig telt.

Ha nem szólnak bár szavak,
belül ordít a csend!
Vesd e csendet papírra,
míg a lap meg nem telt.

És szóljanak a szavak,
hallgasson a csend!
Lelked feszüljön papírra,
a magányod letelt.