Mint apró porszemek

Porszemek vagyunk mind,
a szél csak ránk legyint,
szép csendben összerak,
holdfényes ég alatt.

Egy láncszem a láncban,
egy sejt a világban,
zöld a szivárványban,
piros napnyugtában,
kék tóban buborék,
zápor, mi utolér...

Ha véget ér életünk,
utunkon elveszünk,
s parányi porszemet,
az örök csönd betemet.