férjemnek
Mikor a szemedben napsugár lángol
könnyű szabadulni béklyótól, lánctól.
Mégis az arcodon feszül a kétség,
álmaid kíséri tengernyi rémség.
Mikor az alkonyt szemedben látom
szívemből elszáll minden boldogságom.
Nem marad semmi, csak mélységes bánat,
üresnek látom a családi házat.
Akkor a bánatot kendőbe kötném,
egy magaslatról a mélységbe lökném.
Szemedben újra táncolna az élet.
Én itt vagyok veled, ne add fel kérlek!
2018. március 8.
Isaszeg