Búsan bandukol az őszi szél,
halmokat épít a hullt levél.
Lomha felhő lába földig ér,
szürke az ég, elfáradt a fény.
Siratja már az ősz a nyarat,
az eltűnő napsugarakat,
a lehullott rózsaszirmokat,
a rozsdálló domboldalakat.
Útra kelt már a fecskesereg,
bizony hűvösek a reggelek.
Már tornyosulnak a fellegek,
és az ónos eső elered.
Adács, 2008. szeptember 13.