A hetedik

Bözsi szedte a markot szorgalmasan, de ahogy hajolgatott, felfordult a gyomra. Szája elé kapta a kezét és beszaladt a kiserdőbe. A lányok csak összenéztek, nem mertek semmit szólni. Folytatták a munkát, mert a kaszások után sietni kellett. Az aratás bizony ilyen volt, hajszolták őket. Ha nem elég gyorsan kötötték a kévéket, nem csak a szidalmak jöttek. Csattant a lovaglópálca is. Még a hajukat is belepte az izzadsággal keveredett por, hiába kötötték be a fejüket. Mikor a nap, delelőre járt, akkor lehetett a fák alá leülni, de csak az embereknek. Az asszonyok az ételt hozták, a lányok a vizet, meg a csingért. Csak azután pihenhettek egy pár percet, mert többre nem jutott.
Bözsi is folytatta a munkát a delelő után, de nem érezte jól magát. Tudta ő, hogy mi a baja. Örült is neki, meg félt is a szégyen miatt. Nagyon szerelmes volt a földesura intézőjébe. Független ember, és azt ígérte, elveszi. Hát elvette! A szüzességét. A napi munka után a szénaboglyában. Mikor megmondta, hogy állapotos, azonnal elkergette a birtokról. Még meg is ütötte. Azt mondta, hogy tűnjön el a fattyával együtt, soha többé ne kerüljön a szeme elé! Most aztán viselheti a szégyent!
Hazatért a falujába a szüleihez és a testvéreihez. Szép volt ez a vidék. A faluja dombokkal körülvett medencében feküdt. Fenyvesekkel és akácosokkal védve. Már nem is bánta, hogy hazajött. Fejkendőjével a kezében vidáman szaladt le a völgybe.
Senkinek nem mondta el a titkát. Reggelente korán kelt, hogy ne vegyék észre a rosszulléteket. Tette a dolgát, segített a háznál, amit tudott.
Sokan csodálkoztak, hogy a munka dandárjában tért vissza, de nem adott magyarázatot.
Egy valaki nagyon örült a viszontlátásnak, egy régóta szerelmes legény. Azelőtt Bözsit nem érdekelte a fiatal, erős férfi, rá se nézett. Mégis csapta a szelet neki. Reménykedett és nem tágított. A lány engedékenyebb lett, úgy gondolta: legyen hát! Legalább nem kell egyedül, szégyenszemre felnevelni a gyermekét, lesz apja, aki szeretni fogja.
Hamar levette a lábáról a boldog legényt. Néhány hét múlva a terhességet is elmondta bizalmasan. Persze úgy, hogy azt higgye a fiú, ő a büszke apa. Az aratást addigra befejezték az uradalomban, de a szüret végét is meg kellett várniuk az esküvővel. Mindennek meg van a sora. Mondták a szülők. Persze nem lehetett már megjelenni a templomban, annyira nyilvánvaló volt a menyasszony állapota. A szülők nagyon haragudtak, miért nem tudtak várni a gyerekcsinálással, de a fiú megvédte a lányt. Megvárták a gyermek születését, és úgy álltak az oltár elé.
Az ifjú férj rajongott a feleségéért, és a kisfiúért. Meg sem hallotta a szóbeszédet. Mert azért az volt. Hamarosan született még egy kisfiú a házasságba, ez ugyebár, már közös gyermek. Azért összesúgtak az asszonyok és lányok a miséről jövet a hátuk mögött:
- Szerencsés lány ez a Bözsi, nemhiába hetedik gyermeke az édesanyjának! –

2008. október 29.
Isaszeg

A csingér: egyharmad bor és kétharmad víz