Általában megvédett az élet,
de őrangyalom most eltévedt.
Kinek mi jutott, kire mit mértek,
romhalmazzá váltak az évek,
a remélt jövő semmivé lett.
Ültem egy ideig a romokon
bénult aggyal és kihűlt szívvel.
A száraz sivatagi homokon
kinyúlva és kiszáradt testtel.
Mint a fogyó Hold, olyan lettem.
Vakon fojtogatott a rémület
és torkomban a szó elakadt.
Agyamra ráborult a szürkület,
mint őrültet láttam magamat,
bentről hallottam a hangomat.
Kitörni készült az elakadt szó
és felrázta zsibbadt lelkemet.
Úgy zúgott, mint a megáradt folyó
és színessé vált a szürkület.
Útjára indult a képzelet.
Isaszeg,
2009. március 18.