Zápor hajnalban

Hallgat az ég, s a szél,

 nem csobog a patak,

 napfelkeltekor sem

 dalolnak a madarak.

 Mi ez a néma csönd?

 Hová bújt minden hang?

 Reszkető lelkemben

 megszólal a vészharang.

 Félelem ölel át

 és akkor cseppre-csepp…

 villámot szór az ég

 és hirtelen elered.

 Egyszerre hangzik fel

 felhő az ég, s a föld,

 hajnali zápor hull,

 a kispatak hömpölyög.

 A zápor elvonult

 és ébred az élet.

 Rózsaszál fejet hajt

 a felkéklő égnek.

 Újra ragyog a Nap,

 pacsirta himnuszt zeng,

 kacag egy gerlepár,

 ezernyi bogár kereng.

 2012. augusztus 29.

 Budapest