Az aggastyán

átdolgozott változat

Ezüstre vált mára haja szőkesége,

 sápadt mosolyával néz rá tükörképe.

 Szeme csillogását idő fakította,

 lépte szilajságát mára lassította.

 Egyre élénkebbek régi emlékei,

 feltárulnak sorban múltja szépségei.

 Unokái csendben, körülötte ülnek,

 minden egyes szava zene a sok fülnek.

 Megszűnik a jelen, nem számít a holnap,

 barna és kék szemek fényesen ragyognak.

 Megvénült arcára áhítattal néznek,

 mese a gyermeknek, és élet a vénnek.

 2012. szeptember 28.

 Isaszeg