Kerítésen kívül

Kiskakas félelme

Éjfél után néhány perccel,
mély álmomból felijedtem.
Az nap tovább nem aludtam,
vackomon csak forgolódtam.

Szeretteim számba vettem,
csend volt, úgy tűnt, minden rendben.
Hajnal hasadt, fel is keltem,
nem múlt el a rossz érzésem.

Tudjuk, a vég lesből támad,
példát mondhatnék vagy százat.
Felültem a kerítésre,
onnan nézegettem körbe.

Szeretteim ott sétáltak,
elindultak, meg-megálltak.
Kotkodáltak, csipegettek,
kiscsibéket vezetgettek.

Több se kellett a rókának,
tudjuk, a vég lesből támad!
Kerítésen kívül voltak,
csak úgy repültek a tollak!

A kiskakas harcra készült,
a róka hátára repült.
Úgy ütötte és úgy vágta,
a ravaszdi máig bánja!

Ezt már csak egy tyúk mesélte,
megsérült, de ő túlélte.

Budapest 2008. február 6.