Hulló csillagokkal búcsúzik a nyár,
hosszú vándorútra kél a fecskepár.
Széna illata száll a legelőn,
rendben szárad a langyos levegőn.
Ezüstös-fehér a hajnali harmat,
pillangók isszák, mielőtt meghalnak,
majd elfáradva hullanak földre,
betakarózva az örök csöndbe.
Már visszatért az ősz éji szekerén
ezüst köpenyben, szeptember elején.
Szürke felhőkön vadlibák hangja,
földeken sarjad kenyerünk magja.
Kopott koronát viselő fák között
álmos napsugár unottan lődörög.
Rezdül egy rozsdaszín rózsalevél,
ahogy kertemen átfut a szél.
2015. szeptember 15.