Csak voltunk

Azt mondtam „IGEN” és ezután

csak ásó, kapa és nagyharang…

és elkezdődött a nagykaland.

Gyorsan telt a boldogság kútja,

talpunk alatt csorgott az útja,

majd minden akadály félreállt,

de lassan a homály fényre vált

és leért a lábunk a földre,

de egymást láttuk a tükörbe.

Mély ráncaid arcomra égtek,

s lábnyomodba senki sem léphet.

Most kezed a kezemben pihen,

lám a közös életünk milyen!

Helyettünk mit döntött a sorsunk:

nem vagyunk boldogok, csak voltunk.

2017. július 3.

Isaszeg