Újra

 őszi szonett

Még felissza a kelő nap sugára

a hűvös hajnal ezüstös könnyeit,

megsimogatja a vén tölgy görcseit,

puha álomba ringatja utána.

Az erdő ledobta elnyűtt gönceit,

lábainál hever ócska ruhája,

de az aprónép éltető subája

megvédi utódait és kölykeit.

Újra itt a november és a hideg,

 a szürke felhőkön vadlibák húznak,

és a hajnali ködben már didereg

minden ember, és fázik a nagykabát.

A természet alszik, de Karácsony jön

és együtt ünnepelhet a nagycsalád.

2019. október 31.

Isaszeg