Hajnali, hűs levegőben
reszket a fakó falevél.
Éji vadász hangtalanul
odújába hazatér.
Sűrűvé válik az égbolt
fénytelen, súlyos palástja,
várja, hogy leszórja terhét
a szunnyadozó világra.
Halkul a nappali zsongás,
hosszúra nyúlik az árnyék,
vándoraink útra keltek,
mégis az ősz kicsit vár még…
Jön még egy gyenge napsugár,
de a nyárra szakad az ég,
s letépi tarka ruháját
a tomboló északi szél.
2012. szeptember 20.
Adács