Imitt-amott még zöld az erdő,
de gyülekezik néhány felhő.
Szél táncol a fakó lombokon,
ott jár az ősz fenn a dombokon.
Pergeti a száraz levelet,
fák suttogják: Isten veletek!
Menjetek csak, nem kell várnotok,
legyen szép és hosszú álmotok.
Útszélen az elszórt magvakat
meglepik az éhes madarak.
Felhők mögül délután a Nap
mindezt látva mosolyra fakad.
Esti szellő kiskabátot kér,
a kertembe gyorsan ideér.
Kinyílt még az utolsó rózsa,
eső áztatja reggel óta.
Gazdag az ősz, nem szűkölködik,
pince mélyén gyertya őrködik.
Kapanyéltől kérges tenyerünk,
új búzából sül a kenyerünk.
A nappalok kurtábbak lettek
és hosszabbak a meghitt estek.
Az ősz után a tél kopogtat,
a kandallótűz fát ropogtat.
2020. október 17.
Isaszeg