Kezdet voltál, s talán a végzet,
tőled kaptam mindazt, mit érzek.
Te oltottad belém a vágyat.
kertész, ahogy oltja az ágat.
Tőled kaptam mindazt, mit érzek,
tőled boldog a szív és a lélek.
Örök nyárban fürdik az arcom,
esernyőmet már nem én tartom.
Te oltottad belém a vágyat,
messze rohant tőlem a bánat.
Szívem kulcsát rég elrejtetted.
Hová is tetted? Elfelejtetted.
Kertész ahogy oltja az ágat,
türelmesen szerelmünk vártad.
Neked adtam, tiéd lett végleg,
kezdet voltál, s talán a végzet.
2014. január 15.