őszi szonett
Még felissza a kelő nap sugára
a hűvös hajnal ezüstös könnyeit,
megsimogatja a vén tölgy görcseit,
puha álomba ringatja utána.
Az erdő ledobta elnyűtt gönceit,
lábainál hever ócska ruhája,
de az aprónép éltető subája
megvédi utódait és kölykeit.
Újra itt a november és a hideg,
a szürke felhőkön vadlibák húznak,
és a hajnali ködben már didereg
minden ember, és fázik a nagykabát.
A természet alszik, de Karácsony jön
és együtt ünnepelhet a nagycsalád.
2019. október 31.
Isaszeg