Mintha átok ülne rajtam,
hallgatnak a szavak!
Mintha elbújt volna mind
mázsás kövek alatt.
Üresen áll az irkalap,
tollam fekszik rajta,
vajon hová szökött múzsám,
hol van fénylő arca?
Talán a bánat űzte el,
s lelkem egyre marja.
Órák óta bámulok az
üres irkalapra.
2016. július 28.
Isaszeg