Árnyas fák alatt pihen a csend,
lombok felett a holdfény dereng.
Házak között a futó szellő
szárnyat növeszt és viharrá nő.
Cserép potyog, a deszka ropog,
jégeső a tetőkön kopog.
Hízik a tó, a nádas suhog,
ontják a felhők, csak úgy zuhog!
Dörren az ég és remeg a föld!
Rövid szünet két villám között.
Reccsen egy fa és kettéhasad,
rádől egy házra és ott is marad.
Folyóvá lett a poros utca
nyelni a vizet már nem tudja.
Emlékké vált a patak hídja
az áradatot az sem bírta.
Hasad a hajnal, bámul a nép
éjjel a vihar mit tépett szét.
Menteni, ami még menthető,
semmivé lett a kert, a tető!
2022. augusztus 20.
Isaszeg