Volt egyszer

Volt egyszer rég, mikor megszülettem

és kölcsönbe kaptam a testem,

hogy lelkem ne legyen meztelen

és ápoljam, óvjam szüntelen.

Mert törékeny és véges az élet,

kínozhatják betegségek,

csorbíthatják sérülések,

idő előtt is véget érhet.

Számtalan feladat állt előttem.

Legelőször is lassan felnőttem,

a gyermekkor se mindig felhőtlen,

s egy felnőtt ne legyen felelőtlen.

A boldogság kínnal születik,

az anyákat kínnal büntetik,

a gyermeket vízben fürdetik ,

s az apja karjára fektetik.

Volt egyszer, mikor megszülettek,

belőlem fakasztottak testet,

hogy lelkük ne legyen meztelen,

s óvhassuk őket szüntelen.

És mert törékeny az apró élet,

megadtunk nekik minden szépet,

hogyha egyszer visszanéznek,

elmondhassák: Szép az élet!

2014. június 07.

Adács